|
A fehérfarkú
gnú csak Dél-Afrikában található meg. A 19. században majdnem kiirtották, mára - a visszatelepítés eredményeképpen - az
állomány újra mintegy 4000-re gyarapodott.
A fehérfarkú gnú barnásfekete bundája sűrű szőrcsomókkal borított. Pofája széles.
Nyakán és mellén sötét sörény, a nyakszirten és vállon fehéres sörény van. Háta egyenes, azaz a far
és a mar tája egy magasságba esik.
Farka fehéres színú. Éles szögben oldalra, majd felfelé hajló szarvának formája a pézsmatulokéra emlékeztet. Az állat csordában él,
nappal aktív és
gyakran vándorló. Táplálékának zömét a 10 centiméter alatti füvek adják.
|